A lengyel weszlo.com Rafal Makowskival, a Kisvárda lengyel középpályásával készített részletes interjút. Przemyslaw Michalak riportjából több érdekességet is megtudhatunk a lengyel labdarúgóról:

Rafal Makowski a télen különösebb felhajtás nélkül távozott a Slask Wroclawtól a magyar Kisvárdához. A lépés szokatlannak és magától értetődőnek tűnt, de a labdarúgó ma már gyakorlatilag csak előnyeit látja ennek a döntésnek. A 26 éves középpályás ezüstérmet szerzett a bajnokságban, játszott a kupákban, visszatért kedvenc posztjára, újjáépítette az önbizalmát, és az edzői stáb bizalmát is élvezi.

Makowski: A Slask Wroclawnál maradás mentálisan megölhetett volna engem.

Mivel nyűgözte le a magyar bajnokság? Miért nem jött össze neki a Slasknál, annak ellenére, hogy a klub nagy elszántsággal próbálta megszerezni őt a Radomiaktól? Vajon a Legia Warszawánál töltött ideje alatt többet is ki tudott volna préselni magából? Miért gondolja, hogy Dariusz Banasik megmentette a karrierjét?

Az elmúlt tavasszal tizennégy mérkőzésen nem szereztél gólt, és nem adtál gólpasszt. Most négy forduló után van már két gyönyörű gólod és egy asszisztod. Valami megváltozott a játékodban?

Először is, időre volt szükségem. Amikor idejöttem, nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá. Ezt csak most, néhány hónap elteltével látom. Eltartott egy ideig, amíg megismertem az új csapattársaimat az öltözőben, egy új országot és kultúrát, egy új lakóhelyet. Minden új volt, és nagyon gyorsan történt, ami bizonyára hatással volt a pályán mutatott teljesítményemre. Meg kellett szoknom az új taktikát és játékstílust is, mert ezek a dolgok némileg eltértek attól, amivel az elmúlt másfél évben a Śląsk Wrocławnál találkoztam. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra 180 fokot váltani, és rögtön maximális sebességgel játszani. Ez a szezon nagyon jól indult számomra. Visszatért az önbizalmam a Radomiaknál mutatott legjobb időszakomból. Hiszem, hogy a góljaim és asszisztjaim számlálója nem fog megállni. 

Melyek voltak a legnagyobb különbségek a taktikában?

Maga a poziciónálás és a hozzá kapcsolódó helyezkedésem. Śląskban visszakerültem a "hatosba". Nem játszhattam "tízesben", pedig ez az a szerep, amiben a legjobban érzem magam. Próbáltam meggyőzni az edzőket, hogy adjanak nekem egy esélyt, de nekik más elképzelésük volt velem kapcsolatban, és ezt abban a pillanatban el kellett fogadnom. A Śląsk egy olyan formációval játszott, amelyben három belső védő, két szélső védő és két tizes kapott lehetőséget, mi itt Kisvárdán egy klasszikus 4-2-3-1-et játszunk. Számomra ez az optimális rendszer, azonnal tudom, hogy hol kell helyezkednem, és a pálya melyik részén kell lennem egy adott pillanatban. Azt hiszem, ezt ebben a szezonban meg fogom mutatni. Szeretném megköszönni mindenkinek Kisvárdán a türelmét. Tudták, hogy milyen pozícióra hoznak, de időt adtak az újjáépítésre.

Tehát tavasszal érezted a nyomást a számok (gól, gólpassz) hiánya miatt?

Nem kényszerítettem magamra a nyomást. Akkoriban nem a statisztikáim voltak a legfontosabbak. Az 1-3. helyért küzdöttünk, és ez volt a lényeg. Egy bizonyos pontig a bajnoki cím volt a célunk. Aztán az eredmények egy kicsit rosszabbak lettek, és be kellett érnünk az ezüstéremmel Ez még mindig nagyszerű teljesítmény a klub számára, történelmi eredmény. Remélem, hogy az új szezonban is a legmagasabb célokért fogunk küzdeni.

A téma lezárása: amikor egy focista az akklimatizálódás szükségességéről beszél, te nem nevetsz azon a megjegyzésen, hogy egy jó játékos bárhol boldogul.

Mindenki másképp közelíti meg. Vannak, akik rögtön bekerülnek a csapatba, és az első hegedűs szerepét töltik be. Másoknak türelemre van szükségük. Ez mindig is így volt. Azon játékosok közé tartozom, akiknek először be kell szívniuk az öltöző légkörét, magabiztosnak kell lenniük, és az edzőnek bíznia kell bennem, és csak ezután mutathatom meg a bennem rejlő lehetőségeket.

Amikor télen Kisvárdára kerültél, a "szenzációs második helyezésről" írtak. A klubnál akkor már kezdtek hozzászokni az új státuszukhoz, vagy még mindig nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy ez ilyen jól megy?

Még mielőtt aláírtam volna a szerződést, beszéltem a klub képviselőivel, és kijelentették, hogy a bajnoki címért küzdünk. Ha nem tévedek, az első tavaszi forduló után a srácok egy pont hátrányban voltak a listavezetővel szemben, és ha az utolsó meccset megnyerték volna, akkor az első helyen léptek volna pályára a tavaszi nyitófordulóban. Mindenki hangosan hangoztatta, hogy a csúcsra tör. A csapat még mindig magas színvonalat mutat. Igaz, a nyáron elvesztettünk néhány kulcsjátékost, de a klub méltó utódokat hozott a helyükre, talán még jobb futballistákat is. Ígéretesnek tűnik.

De úgy tudom, hogy egy évvel ezelőtt teljesen mások voltak a kiinduló elvárások?

Az elején természetesen nem feltételeztük, hogy érdekeltek leszünk a bajnoki címért zajló csatában. A Kisvárda ősszel sok meccset nyert a kontratámadásoknak köszönhetően, de aztán a riválisok változtattak a hozzáállásukon, és elkezdtek maguk is mélyebben helyezkedni, várva, hogy mit fogunk csinálni. Talán ez az egyik oka annak, hogy tavasszal több pontot vesztettünk. Csapatként időre volt szükségünk ahhoz, hogy átálljunk egy teljesen más játékra, amikor mi játszunk és támadunk. A legnagyobb fegyverünket elvették tőlünk. Köztudott, hogy a Ferencváros vagy a Videoton már akkor is próbált dominálni a meccs elejétől kezdve, a többiek viszont konzervatívabban közelítettek hozzánk. A szezon vége azonban megmutatta, hogy megtaláltuk a lábunkat az új valóságban, az utolsó hat fordulóban 14 pontot szereztünk, és így folytatjuk azóta is. Úgy érezzük, hogy benyomtuk a gázpedált. Az egyetlen kár a Molde elleni búcsú a Konferencia Liga selejtezőjében. Egy órán keresztül jól néztünk ki, de aztán szerintem elfogyott az erőnk, nagyobb teret hagytunk a pályán, és három gólos vereséggel jöttünk vissza Norvégiából. Nem vesztettük el a hitünket a visszavágó előtt. Voltak érzelmek. Fél óra játék után 2-0-ra vezettünk, felpörögtünk, de sajnos a szünet után lekontráztak minket, és a Molde megnyugodott abban a helyzetben. De legalább nyertünk, és nem adtuk fel harc nélkül.

Megvannak az alapok ahhoz, hogy a Kisvárda hosszabb időre csatlakozzon a magyar élmezőnyhöz?

Szerintem ezt feltételezik a klub vezetői. Mivel ez sikerült, most sem engedjük meg, hogy a középmezőnyért harcoljunk. Mindenki éhes a sikerre. A szurkolók nagyon jól érezték magukat az ezüstéremmel és a lehetőséggel, hogy láthattak minket az európai kupákban, ezért szeretnénk ezt megismételni. Itt senki sem fogja hirtelen azt mondani, hogy szépen sikerült, de mindent összevetve, játsszátok magatokért, és majd meglátjuk, hogy a végén mire elég. Megnőtt az étvágy, és mi ki akarjuk ezt elégíteni.

Nyáron edzőt váltottatok. Hogyan magyarázod ezt a történelmi siker után?

Ez nem éppen változás. Egy vezetőedző érkezett hozzánk, Erös Gábor pedig a klubnál maradt, és Ő lett az új edző asszisztense. Talán volt némi formai probléma is. Tudomásom szerint az UEFA Pro licenc megszerzése folyamatban van. Az új edző hozzáadta néhány ötletét, és még mindig jól nézünk ki csapatként.

Nézegetem Török László edzői pályafutását, és finoman szólva is elég szegényes.

Nem mélyedtem el benne. Bízom a vezetőkben, hiszem, hogy tudják, mit csinálnak. Eddig minden átigazolásuk bevált. Tehát mivel úgy döntöttek, hogy ez az edző lesz a megfelelő személy a feladatra, nem vitatkozom ezzel.

Ami az átigazolásokat illeti, nemrég csatlakozott hozzátok Vida Krisztofer, aki a Piast Gliwicétől távozott.

Krisztofer és a felesége a következő egy hónapban velünk egy helyen fog lakni, így rögtön megismerkedtünk egymással. Lengyelül üdvözölt, és azt hittem, hogy a mi nyelvünkön folytatja. Azonban bocsánatot kért, és azt mondta, hogy nagyon igyekezett, de a lengyel nyelv elsajátítása nagy nehézségekkel járt. Megértem őt, mert nekem is ugyanez a helyzet a magyarral. Próbálok megjegyezni néhány kifejezést, és ez nem könnyű.

Az elmúlt szezonban csapattársad volt Gosztonyi András, aki a Śląsk Wrocławnál is megfordult. Ő többet volt a lelátón, mint játszott volna.

Látod, ez meglepett. Nem is tudtam, hogy Lengyelországban játszott. Nálunk a legtöbb meccset a tartalékcsapatban játszotta, nyáron pedig valami harmadosztályú csapathoz került. Tamás Márk beszélt nekem Andrásról az átigazolásom előtt, azt mondta, hogy van nálunk egy barátja, és róla van szó. Márk sokat segített a döntésemben. Nem titkoltam, hogy jól meg kell néznem a klubot és a ligát. Márk mindent szuperlatívuszokban mutatott be, és nem tévedett. Örülök ennek a választásnak.

Milyen benyomást tett rád a magyar bajnokság az Ekstraklasához viszonyítva?

Nagyon hasonló, nehéz lenne kiemelnem egy olyan elemet, ahol egyértelmű lenne a különbség. Fizikai szempontból nincs nagy különbség. Akárcsak Lengyelországban, itt is elég sok csapat próbál focizni. Ez nálunk évről évre jó irányba változik, egyre több olyan edző van, aki érdekes, szemet gyönyörködtető futballt akar mutatni, és ez Magyarországon sincs másképp. A színvonal jó, amit még a magyar klubok európai kupákban elért eredményei is mutatnak. A Ferencváros ugyan kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, de az Európa Ligáért küzdenek, legrosszabb esetben pedig a Konferencia Ligában szerepelnek, amihez a Videoton is közel áll. Az első meccset idegenben 2-1-re megnyerték az 1.FC Köln ellen, ami már önmagában is mutatja, hogy a magyar élvonalat sokan alábecsülik. Azt sem titkolom, hogy amikor Lengyelországban játszottam, egyáltalán nem érdekelt az itteni futball, pedig itt tényleg rengeteg olyan játékos van, aki a mi pályánkon is megállná a helyét.

A legnagyobb különbséget valószínűleg a stadionok és a szurkolók tekintetében érzed. A Budapesten kívüli kluboknak ritkán van 3000-nél több nézője egy-egy hazai meccsen, ez alól ti sem vagytok kivételek. A stadionotok befogadóképessége ennél többet nem is engedne meg.

Itt egyértelműen kevesebb szurkoló van a stadionokban, mint Lengyelországban. Nem igazán tudom, hogy ez minek köszönhető. Valószínűleg részben a kisebb stadionok miatt. A Ferencváros, a Videoton, az Újpest, a Honvéd vagy a Zalaegerszeg nagyobb, gyakran nagyon szép létesítményekkel rendelkezik. Mások kis stadionokban játszanak, mi is ebbe a csoportba tartozunk. Azonban minden új, nemrég épült, és nem ijesztő ránézni. A nagyobb befogadóképesség valószínűleg felesleges lenne, hiszen a ligában többnyire nincs teltház.

Milyenek az edzőközpontok?

Teljesen megdöbbentem. Nem csak a mi klubunkról beszélek, mert láttam a debrecen edzőbázisát is, és már egy évtizeddel ezelőtt a Puskás Akadémiát is, amikor a Legia ifjúsági csapatával részt vettünk a Nike Premier Kupában. Az évfolyamom megnyerte a lengyel bajnokságot, így részt vehettünk ezen a tornán. Már akkor is lenyűgöző volt a Puskás-bázis. Ma is lenyűgöző, látszik, hogy sok pénzt fektettek bele. Szerintem az Ekstraklasa klubok háromnegyedének nincs ilyen infrastruktúrája. Hadd használjam a mi példánkat: nyolc pályánk van, amelyek közül kettő műfüves, egy pedig fedett, szintén műfüves játéktérrel.

Hogyan élnek az alig több mint 16 ezer lakosú Kisvárdán?

Jó hely annak, aki kizárólag a futballra akar koncentrálni. Nekem és a barátnőmnek nem jelent problémát, hogy egy kisebb városban élünk. Valahogy kitöltjük az időnket, nem unatkozunk. A magyarok tényleg nagyon-nagyon kedves emberek. Amikor megérkeztem és aláírtam a szerződésemet, háromszor-négyszer hallottam a híres mondást: "Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol és issza borát". Az emberek még inkább mosolyognak rád, ha megtudják, hogy Lengyelországból származol.

Már az elmúlt télen elhatároztad, hogy távozol a Slasktól, vagy csak jött egy csábító ajánlat?

Az őszi szezon végén, amikor az utolsó négy meccsen csak egyszer játszottam, úgy döntöttem, hogy elegem van, és környezetváltozásra van szükségem. Azt mondtam az ügynökeimnek, hogy az átigazolásomnak télen kell megtörténnie. Úgy éreztem, hogy ha Wrocławban maradok, az újabb hat hónap elvesztegetését jelentené. Féltem, hogy ha ezt teszem, akkor mentálisan megölöm magam, és elfelejtem, hogyan kell ezen a szinten játszani. Nem titkolhatom, hogy néhány sikeres mérkőzés ellenére nagyon elégedetlen vagyok a Śląskban töltött idővel. Azzal a hittel mentem oda, hogy hasonló eredményt fogok elérni, mint Radomiakban, és mindenki elégedett lesz, de nem mutattam meg, hogy mire vagyok képes.

Utólag visszagondolva megbántad, hogy elhagytad a Radomiakot, amely később feljutott az Ekstraklasába?

A világjárvány miatti pandémiás szünetben a Slask megkeresett. Májusban folytattuk a játékot, és 2-3 forduló után Wrocławba mentem, telefonon is sokszor beszéltünk. Láttam, hogy a klub erősen meg volt győződve az átigazolásról, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje visszatérni az Ekstraklasába. Aztán úgy alakult, ahogy alakult, de nem mondhatom, hogy megbántam a lépést. Talán ha nincs a Slask és az európai kupákban való szereplés, senki sem figyelt volna fel rám Magyarországról. Ennek ellenére sokat nyertem ez idő alatt, nem arról van szó, hogy teljesen leírom magamban azt az időszakot. Rengeteg tapasztalatot szereztem, különösen nemzetközi tapasztalatot, és Kisvárdán ezt tovább tudtam gyarapítani.

Miért ért így véget a kalandod a Slaskkal? A sérülések és a "hatos" posztra való visszahelyezés biztosan nem segítettek. Valami más?

Idézek egy jelenetet a legelejéről Lavicka edzővel. Nagyon kedveltük egymást, és tisztelem őt azért, hogy nyíltan elmondta nekem, mi a helyzet, és mik voltak a feltételezései abban az időszakban. Néhány forduló után elmentem hozzá beszélgetni, mert nagy önbizalommal és nagy reményekkel érkeztem, és alig játszottam. Lavicka egyenesen kijelentette, hogy nincs szüksége az én tulajdonságaimmal rendelkező játékosra a "tízes" posztra, és más terve van a betöltésére. Tudtam, hogy ha játszani kezdek, akkor az csak visszavontabb pozícióban lesz, és mint említettem, nem a védekező középpályás szerepkörben érzem magam a legjobban. A gyengébb játékom és kiszámíthatatlan formám ebből fakadt. Jó meccseket váltogattam a gyenge meccsekkel, ezek megtörténtek.

Azt mondtad, hogy Śląsk nagyon lelkes volt az átigazolásodért. A gyakorlatban kiderült, hogy elsősorban a vezetőket érdekelte?

Nem akarok ezen rágódni, de... nekem is furcsának tűnt. Meg kell kérdeznie az átigazolásért felelős személyeket. Mindent megtettem, hogy játszhassak. Ez más volt, ez a fejezet lezárult. Nem neheztelek senkire, előre tekintek. Semmi sem történik ok nélkül.

A Slask kupakalandja, amelyben aktívan részt vettél, a Hapoel Beer Sheva elleni visszavágóig jól alakult. Hogyan magyarázod azt a 0-4-et Izraelben?

Tulajdonképpen eddig nem tudom, hogyan magyarázzam meg ezt a vereséget. Otthon a Hapoel ellen egyenrangú ellenfélként játszottunk, sőt azt is mondhatom, hogy egyértelműen jobbak voltunk, és a 2-1-es győzelemmel nem voltunk elégedettek. A visszavágón egy buta hiba történt a meccs elején, és gyorsan megkaptuk a második gólt. A rivális vérszagot érzett. A lelátó is támogatta őket, nálunk ritkán látni ilyen hangulatot, ott pedig ez a normális. Ezután legyőztek minket. Biztosan többet is tehettünk volna, és harcolhattunk volna a továbbjutásért, de ilyen meccsek is előfordulnak. Tanulság a jövőre nézve.

Térjünk vissza a téli átigazoláshoz. Magyarország volt az egyetlen lehetőség?

Volt még néhány megkeresésem a lengyel 1.ligából (ez a lengyel második vonal az Ekstraklasa mögött - zte.hu), de nem akartam újra visszamenni oda, most, hogy annyi év kemény munka után újra az Ekstraklasában voltam. Csak amikor a Kisvárdáról volt szó, akkor kezdett el jobban érdekelni a dolog. Pontosan megnéztem, hogy miről van szó, nehogy aknára lépjek, és ezt követően döntöttem. Nem bántam meg semmit.

Tamás Márkon kívül ki segített még abban, hogy megbirkózzál a helyzettel?

Nos, elsősorban Ő. Azt is tudtam, hogy Lukas Klemenz (Budapest Honvéd) egy ideje már Magyarországon játszik. Időről időre megjelentek olyan hírek, amelyek magyar klubokkal hozták kapcsolatba az Ekstraklasa játékosokat. Akkoriban Przemek Wisniewskiről és Adrian Gryszkiewiczről volt szó (korábban mindkét játékost a Videotonnal hozták szóba - zte.hu). Nyilván a magyarok is elkezdtek erősebben figyelni a lengyel piacra, nemrég Ivi Lopezről írtak a Videoton kapcsán. Most Wojtek Golla ment a Puskáshoz, Vida Krisztofer pedig hozzánk. Tamás Márk szavai megerősítést nyertek. Minden magas szinten van, a kifizetésekkel nincsenek problémák, az infrastruktúráról már beszéltünk.

Nos, egy kérdés a pénzről: azzal, hogy Magyarországra mentél, pénzügyileg is magasabb szintre léptél?

Igen. A Videotonnak 1,5 millió eurót kellett volna adnia Ivi Lopezért. Már ez is mutatja, hogy van itt pénz. Amikor jöttem, a Ferencváros a téli átigazolási időszak utolsó napján 6 millió eurót költött három játékosra. Ha a magyar klubok nagyon akarnak valakit, akkor képesek megfizetni.

A Radomiaknál Dariusz Banasik tett a "tízes" pozícióba. Te magad sem tudtad elképzelni magad azon a poszton.

Egy nap az edző azt mondta, hogy kipróbálnának engem egy ilyen szerepben. Bizonyítottam, és utána már nem változtattunk semmin. Képes voltam megmutatni a távoli lövéseket, a számok (gól, gólpassz - zte.hu) elkezdtek jönni. A klubban mindenki boldog volt. Amint látod, le kellett mennem a másodosztályba, hogy kiderüljön, hogy jó "tízes" lehetek.

Állítólag az elején nem voltál meggyőződve arról, hogy ez a megfelelő pozíció számodra.

Csak nem igazán tudtam, mit gondoljak róla, és mire számítsak. Soha nem játszottam még ilyen szerepben. Junior koromban néha csatárként játszottam, de az egy teljesen más feladat. Felnőtt pályafutásom során mindig hatos, nyolcas vagy esetleg belső védő voltam. A hirtelen váltás a védekező pozíciókból egy erős támadó pozícióba, a pusztításból a teremtésbe, rejtélyes volt. Valahol a lelkem mélyén ott motoszkált bennem, hogy talán nem fog működni, de végül új ösztönzést kaptam. Ma már el sem tudom képzelni, hogy visszatérjek a korábbi pozícióimhoz.

Banasiknak ez a döntése mentette meg a karrierjét?

Mondhatnád ezt. Az edző szeme. Nem tudom, mikor csírázott ki belőle ez az ötlet, és mi inspirálta, de nagyon hálás vagyok neki.

Egy évvel ezelőtt visszatérhettél volna a Radomiakhoz.

Igen. Felmerült a téma, voltak tárgyalások, de a Slask nem volt érdekelt a kölcsönben. Kezdettől fogva csak a végső átigazolás volt a kalapban. A klub egy bizonyos összeget kért, amit a Radomiak nem tudott kifizetni. A Kisvárda hat hónappal később teljesítette ezeket a feltételeket.

Hogyan tekint vissza ma a Legiánál töltött időre? Ki tudtál volna préselni magadból többet, vagy sérülések akadályoztak meg ebben?

Henning Berg (korábban a Videotonnál is dolgozott edzőként - zte.hu) alatt kezdtem el játszani az első csapatban, de végül kirúgták. Besnik Hasi érkezett, és debütálásakor - ahogy az egész csapat - gyengén teljesítettem a Lech Poznan elleni lengyel Szuperkupán, 4-1-re kaptunk ki. Borzalmas szezonkezdet. Nem volt több lehetőség, szabad kezet kaptam, hogy kölcsönbe menjek. Ezt kihasználtam, nem akartam a harmadosztályú tartalékok között játszani. Húszévesen az első ligás (másodosztály) Pogoń Siedlce csapatához kerülni elég érdekes lehetőségnek tűnt. Olyan játékosokkal szerezhettem tapasztalatot, akiknek volt már első ligás múltjuk. Ott kerültem Dariusz Banasik szárnyai alá, szép idő volt. Visszatérve a kérdésedre: többet is ki lehetett volna préselni belőle. Meggondolatlan döntéseket hoztam. Nem volt türelmem kivárni egy újabb esélyt.

A Pogoń és a Zagłębie Sosnowiec csapatainál eltöltött kölcsön meggondolatlan volt?

Ma azt hiszem, megnyugodhattam volna, és időt adhattam volna magamnak. De nem bánok semmit, és még egyszer mondom: semmi sem történik ok nélkül. Úgy tűnik, ennek így kellett lennie.

Kisvárdát ugródeszkaként kezeled?

Igyekszem nem előre nézni, hanem a jelenre koncentrálni. Még két és fél év van hátra a szerződésemből. Butaság lenne, ha néhány hónap, két gól és egy assziszt után hirtelen elkezdenék azon gondolkodni, hogy feljebb megyek. Mindenkinek vannak ambíciói és álmai, de mindennek megvan a maga ideje. Ha megőrzöm a formámat, az ajánlatok maguktól jönnek majd, de nem sietek sehová. Boldog vagyok Kisvárdán, és nem gondolkodom a váltáson.

Készítette: Przemyslaw Michalak, weszlo.com